Senki sem tud pontos választ adni arra a kérdésre, hogy hány szó van az angol nyelvben – és ez nem a kutatás hiányossága. A nyelv folyamatosan változik: új szavak kerülnek be, a régiek kikerülnek a használatból, és a szakmai területek gyorsabban generálnak terminológiát, mint amennyit bármelyik szótár nyomon tud követni.
Ez a módszertani probléma az oka annak, hogy a becslések 500 000 és több mint egymillió között mozognak. De mégis – hány szó van az angol nyelvben? A válasz attól függ, hogy mit számítunk szónak, és ki számolja.
A probléma lényege a definícióban rejlik. Pontosan hány angol szó van? A válasz drámaian változik attól függően, hogy beleszámítjuk-e a szaknyelvet, az archaikus formákat, a dialektusbeli változatokat vagy ugyanazon szógyök ragozott változatát. Ha minden ismert kémiai vegyület nevét megszámoljuk, a teljes szám tízmilliókba rúg – messze meghaladva azt, amit bármely szótár rögzít vagy bármely beszélő találkozik.
Az összetett szavak további nehézséget jelentenek. A „blackbird”, „black bird” és „black-bird” kifejezéseket a stíluskézikönyvtől függően egy szóként, két szóként vagy kötőjeles formaként lehet kezelni. Ha ezt a többértelműséget százezrekre szorozzuk, a számlálás már nem csupán nyelvészeti, hanem módszertani kérdés is lesz.
Az angol szótárban található szavak száma attól függ, hogy melyik szótárról van szó, és hogyan számolják a szócikkeket. Az Oxford English Dictionary – a nyelv legátfogóbb történeti nyilvántartása – több mint 600 000 definíciót tartalmaz, de a definíciók és az egyes szavak száma nem azonos. A főbb szótárakban jelenleg aktívan használt szavakra vonatkozó becslések inkább 170 000–230 000 szócikk körül mozognak.
A szótár egy válogatott gyűjtemény, nem pedig teljes leltár. A szerkesztői csapatok döntik el, mely szavak felelnek meg a felvételre vonatkozó küszöbértéknek – ami azt jelenti, hogy a legtöbb szakzsargon, tulajdonnév, rendkívül speciális terminológia és a közelmúltban kialakult szleng soha nem jelenik meg benne. Maga az OED is évekig tart, mire új kifejezéseket vesz fel egy hivatalos felülvizsgálati folyamaton keresztül. A szótár tartalma ugyanúgy tükrözi ezeket a döntéseket, mint magát a nyelvet.
A kutatók által leggyakrabban idézett angol szavak száma a módszertantól függően 500 000 és 1 millió között mozog. A Global Language Monitor becslése szerint az angol nyelv 2009 körül lépte át az 1 millió szót – ez a szám jelentős figyelmet keltett, de a nyelvészek körében jelentős nézeteltérést is okozott, főként azért, mert a számlálási módszer olyan technikai és tudományos kifejezéseket is tartalmazott, amelyekkel a legtöbb beszélő soha nem találkozik.
A legtöbb nyelvész óvatosan kezeli az ilyen becsléseket. A hasznos tanulság nem a konkrét szám, hanem a méretarány: az angol szókincse olyan széles, hogy egyetlen beszélő sem képes azt teljes mértékben lefedni, és bármely pontos szám ugyanúgy tükrözi a módszertani döntéseket, mint a mérhető valóságot.
Az angol szókincs mérete jelentősen eltér az aktív és a passzív ismeretek között. Egy anyanyelvi beszélő aktív szókincse – a beszédben és írásban rendszeresen használt szavak – nagyjából 20 000–35 000 szó. A passzív szókincs, amelybe azok a szavak tartoznak, amelyeket felismernek, ha találkoznak velük, de ritkán használnak, elérheti a 40 000–70 000 szót.
Nation és Waring kutatása szerint az 1000 leggyakrabban használt angol szó ismerete a mindennapi beszélt beszélgetések körülbelül 85%-át fedi le. A „hány szó létezik” és a „hány szóra van szüksége egy embernek” közötti különbség jelentős – a folyékony beszédhez közel sem szükséges a nyelv teljes szókincse.
Az angol nyelv szókincse évszázadok alatt több forrásból gyűlt össze – ez a folyamat a legtöbb más főbb nyelvben nem található meg. Az eredmény egy olyan szókincs, amely egyszerre merít a germán, a román és a klasszikus nyelvekből.
Az angol szókincs nagyjából 29%-a francia, 29%-a latin, 26%-a pedig germán forrásokra vezethető vissza. Az 1066-os normann hódítás drámai módon felgyorsította ezt a keveredést – generációk alatt több ezer francia szó került be az angolba, gyakran olyan szinonimapárokat hozva létre, ahol más nyelvekben egyetlen szó van. Az „ask” és az „inquire”, a „buy” és a „purchase”, a „begin” és a „commence” mind különböző nyelvi áramlatokból származnak, és mindkettő fennmaradt. Ez a rétegződés az oka annak, hogy az angolnak olyan sok közel-szinonimája van, és hogy teljes szókincse messze felülmúlja a legtöbb hasonló nyelvét.
Az Oxford English Dictionary negyedévente körülbelül 1000 új szót, jelentést és albejegyzést vesz fel. Ez a tempó tükrözi, hogy mennyi angol szó létezik a technológia, a közösségi média, a tudományos elnevezések és a kulturális átvételek területén – amelyek mind gyorsabban generálnak új szókincset, mint amennyit a hivatalos felülvizsgálati folyamatok nyomon tudnak követni.
Néhány kiegészítés nyilvánvaló forrásokból származik. A „selfie” 2013-ban került be az OED-be; a COVID-hez kapcsolódó terminológia a világjárvány kitörésétől számított néhány hónapon belül jelent meg. Mások csendesebben érkeznek – az orvostudomány, az informatika vagy a pénzügyek szakszavai, amelyek fokozatosan kerülnek át az általános használatba, anélkül, hogy egyetlen azonosítható pillanat lenne a bevezetésükre. A nyelv nem vár engedélyt a bővülésre.
Az angol szavak teljes száma nem határozható meg egyetlen számmal – a nyelv túl nagy, túl változatos és túl aktív ahhoz, hogy stabil számot lehessen adni rá. A szótárak egy válogatott szeletet rögzítenek, a becslések a módszertantól függenek, és a nyelv gyorsabban bővül, mint bármelyik leltár lezárható lenne.
Ha szeretnéd ellenőrizni, hogy az angol szókincsed és szövegértésed hogyan áll a gyakorlatban, a Testizer online angol tesztjei gyors, CEFR-nek megfelelő eredményt adnak e-mailben.
Az angol szókincs a legtöbb becslés szerint szokatlanul nagy, részben azért, mert története során egyszerre vett át szavakat a franciából, a latinból, a germán nyelvekből és más forrásokból. A közvetlen összehasonlítás nehéz – a nyelvek eltérő módon számolják és kategorizálják a szavakat, és nincs univerzális módszer a nyelvek közötti teljes szókincs mérésére.
Az angol szókincs mérete egy folyékonyan beszélő anyanyelvű esetében általában 20 000 és 35 000 aktívan használt szó között mozog, a passzív felismerés pedig 40 000–70 000 szóra terjed ki. A folyékony beszédhez nem szükséges a nyelv nagy részének ismerete – a leggyakrabban használt 1000 szó fedezi a mindennapi beszélgetések nagy részét.
Nyelvészeti szempontból igen – a szleng a nyelv fejlődésének és terjedésének természetes része. Az, hogy a szleng megjelenik-e a szótárban, a szerkesztői döntésektől függ, amelyek a szó aktualitását és használati gyakoriságát veszik figyelembe. Sok szlengszó tartós használat után végül bekerül a hivatalos szótárakba; mások eltűnnek, mielőtt elérnék ezt a küszöböt.
Az Oxford English Dictionary évente körülbelül 4000 új szócikket, jelentést és alszócikket vesz fel – nagyjából 1000-et negyedévente. Ez a szám csak azokat fedi le, amelyek megfelelnek az OED felvételi kritériumainak. Az informális új szavak, a szaknyelv és a regionális szókincs, amelyek soha nem jutnak el a hivatalos felülvizsgálatig, jelentősen bővítik az aktív használatban lévő nyelvet.
Minden szótár saját felvételi kritériumokat állapít meg – mely szakszavak felelnek meg, megtartják-e az archaikus szavakat, hogyan számolják az összetett szavakat és a ragozott alakokat. Ezek a szerkesztői döntések különböző összegeket eredményeznek, még akkor is, ha a szerkesztők ugyanazon az alapnyelven dolgoznak. A szókészlet mérete mindig ugyanúgy tükrözi a módszertant, mint a szókincset.